Ezerrel izzott a lamúr – a csaj is közel járhatott az orgazmusok orgazmusához, de én azért biztos voltam benne, hogy a pasi előbb durran el. Helyette azonban az agyam durrant el, amikor – stílszerűen és adekvátan fogalmazva – közbebaszták a reklámblokkot. Ilyenkor szólalnak meg intellektusuk sztratoszférájából az álentellektüelek, hogy: „Na baszki, látod, ezért nincs nekem tévém… azóta, hogy feltalálták!” És ha már egyszer nincs nekik, akkor nem is igen nézik – nyilvánvalóan intuitíve tudják olykor naprakészen, hogy milyen „szarcunami árad megállíthatatlanul” a varázsdobozokból. Mindenesetre határtalannak hitt intuitív képességeiknek is van határa, különben azt is tudnák, hogy nem csak szarcunami… igenis, vannak jó csatornák, és vannak olyan filmek, amelyek legkönnyebben még mindig a tévében kaphatók el, hogy a valódi élményt kínáló színházi és egyéb közvetítésekről ne is beszéljek.

Tehát nekem van tévém… és nemcsak az előbbiek miatt, hanem mert a DVD-t és a Blu-rayt is nézni kell valamin (nem laptop-skatulyán!), és például a 8K-s relaxációs videók is megkívánják a minél nagyobb méretű és felbontású készüléket. Mert igenis, a méret a lényeg – természetesen minőséggel megszinergiázva. Ráadásul én film-, kép-, hang- és szépségmániás vagyok. Yes!

Az én intellektusom nem szárnyal sztratoszférikus magasságokban, talán ezért is van, hogy nem a tévét átkozom, hanem tudok szelektálni csatornák és műsorok között. Viszont elvből és a mentálhigiénés prevenció okán is kerülöm a reklámokat – filmeket is általában olyan csatornákon nézek, ahol nincs reklám, vagy minimum nem szakítják meg az élvezetemet az oda nem illő reklámokkal. (Például a képernyőn tomboló szerelmi önkívületet nem hekkelik meg hüvelygomba-antianyag szíves kínálásával. Ha szemét lennék, azt kívánnám, hogy az ilyen reklám-terroristáknak legyen mihamarabb szükségük rá… a hímeknek pedig minimum Viagrára.)

Be kell azonban ismernem, hogy néha bevállalom a bevezetőben említett megszakított közösülést is, akkor is, ha várhatóan hüvelygomba-antianyag szíves kínálásával súlyosbítják a reklám-merényletet. Bevállalom, mert tudom, hogy nincs kegyelem, tapintat meg pláne nincs – bevállalom, mert erősebb bennem a vágy, amit a kiszemelt film jelent. Már nem biztatom magamat azzal, hogy majd elkapcsolom, csatornát váltok, amikor rám üvölt a reklám, mert lehet – valószínű! –, hogy a másikon is reklámot nyomnak, meg a másik másikon is. Közben meg ugráljak vissza, hogy le ne maradjak a pillanatról, amikor a pasi eldurran… – meg a csajszi agya is, hogy az a balfék már megint előbb… hogy megint elbaszta… Hogy talán jobb lett volna tévét nézni… valami szerelmes-filmet, hogy legalább az kielégítse… Leszarva, hogy esetleg hüvelygomba-antianyag és egyéb nyalánkságok szíves kínálása jelenti majd az „előjátékot” az orgazmikus-katartikus happy endhez.

De abbahagyom, mert vége a reklámblokknak, sőt már a műsorajánlóelőzetes-ajánlónak is end… Jöjjön hát a nagy durranás!