Nem vagyok bulvárfogyasztó, de a hírportálokon akaratlanul is belefut az ember bulvária SZENZÁCIÓiba. „Újra szerelmes vagyok… végre megtaláltam az igazit…” – így kezdődik egy tipikus médiatöltelék-, „celeb”-vallomás bulváriában. Pár nappal az ezt megelőző, szintén tipikus médiatöltelék-, „celeb”-vallomás után, amit szintén bulváriában tett ugyanő. Akkor arról, hogy éppen véget ért az előző „soha véget nem érő” az addigi – „Végre megtaláltam!” – „igazival”. És ezzel „minden véget ért… és örökre… mert soha, de soha többé…” Három napig! Kb. Mert aztán… Tipikus médiatöltelék-, „celeb”-sztori.
Abban is tipikus, hogy az újabb „igazi” szintén „celeb”, ahogy az előző is az volt. A mostani „igazi” egy másik „celeb” levetett „celebje”, ahogy az előző is az volt.
Körforgalom! Körbe-körbe karikába… Az egyik ágyból ki, a másikba be. Szigorúan körön belül… ahol immár mindenki kedves „rokon”!
Second hand „celeb”-shop.
Sőt, mindenki sokadik kézből!
És éppen ez adja az „értéküket”… (Számukra!)
Az, hogy azelőtt ki mindenkivel…
Mert mindenki tudja, ki kinek a levetett szeretője.
Talán még érződik az előző illata, melege… Tán éppen ez adja különös afrodiziákumukat… egymásnak. Hogy „most én… akit nemrég a…”
Hogy neked a gyomrod is felfordulna…?
Hogy neked már ettől is felfordul? Mármint az ő körforgalmuktól…
Hogy rád biztosan nem leselkedik ilyen veszély?
Hogy te nem is vagy „celeb”?
Ők se annak születtek!
Lettek… a tehetségük…
Hogy milyen tehetségről beszélek?
Hogy nem is érted, miket hablatyoltam itt összevissza?
Annál jobb neked!
Bulváriában pedig csak zeng az ének: „Körbejár egy kislányka, lássuk ki lesz a párja…”
Persze hogy nem csak egy kislányka… ez csak a parafrázis miatt…
