Alex Jordan nagy halom újsággal a kezében meg a hóna alatt érkezik a villa edzőtermébe. Még be se lép szinte, amikor Lilly, Debra és Jane ráveti magát.

– Na, mi újság? – kérdi izgatottan a díva, miközben csatakos haját törölgeti. Magára kapja köpenyét, és leül az egyik fekvőpadra.

– Ez mind! – mutat az asztalon heverő kupacra a testőr, miközben akkurátus mozdulatokkal szétteregeti zsákmányát. – Sok jóra ne számíts! – igyekszik felkészíteni Hercegnőjét.

– Miért? Mindegyik leszedi rólam a keresztvizet?

– Nem olvastam el őket, csak a címoldalakat futottam át, hát azok alapján... Aztán rohantam haza – feleli Alex Jordan.

– De hisz’ ezek egytől egyig a kiscsajjal foglalkoznak… és nem a koncerttel! – nézi a lapokat egymás után a menedzser, aki szemlátomást nem vett részt az eddigi edzésben, noha ahhoz van öltözve.

– Nyilván bent... gondolom, ott azért a koncertről is írnak – feleli a testőr. – Egyébként a neten is ez a helyzet – magyarázza. – Már hajnalban körülnéztem, ahol lehetett. Ott is öklömnyi betűkkel, hogy kár a hatásvadász befejezésért...

– Miért? – hökken meg a sztár. Értetlenül mered Alexre.

– Azt írják… mint ezek... itt, hogy kár a hatásvadász befejezésért. Hogy méltatlan volt a szappanoperai fordulat.

– Szappanoperai fordulat?! Mit beszélnek ezek? – háborodik fel Lilly Marsh, és mérgében földhöz vágja a kezében tartott újságot.

– Igen! Ez is azt írja itt, hogy inkább rontott...  meg hogy kár volt a megrendezett negédes jelenetért! – mondja bosszúsan a „Kapitány”. – Ezért lett volna szerencsés, ha kiálltál volna eléjük az este! Persze, megértem, hogy nem voltál olyan állapotban – teszi hozzá Lillyre pillantva. – Megértettem, meg egyet is értettem veled... csak mondom.

– Aztán vagy bevették volna a mesét...

– Milyen mesét? Debra, már neked is elment az eszed? – kiált fel az énekesnő.

– Nem úgy gondoltam... te is tudod – válaszol nyugodtan Miss Curtis. Leveszi a törölközőt a nyakából, majd magára kapja az edzőruhája felsőrészét. – Ők mondhatták volna, hogy: „Ugyan... mese az egész!” … Te is tudod, hogy hányan hitték volna el, hogy csoda történt.

– Már pedig az történt! – vágja rá Lilly Marsh. – Csoda, az eddigi legnagyobb csoda az életemben! ... Aki pedig nem hiszi...

– Az... azok ezeket írják! – markol fel néhány lapot Miss Moore. – Vagy meg tudod győzni őket, vagy írják ezeket a sületlenségeket. A kérdés csak az, meg tudod-e győzni őket...

– De hiszen én is csak azt tudom mondani, amit Sue tegnap este!

– Azért más a te szádból hallani! – veti közbe Alex, aki az elébb lépett be, miután sebesen átöltözött.

– Meg, ha te válaszolsz a kérdéseikre...

– Ó, Jane, még jó, hogy te mondod ezt, aki a legszkeptikusabb voltál a parkbeli „pikniket” követően...

– És... és igazam is lett! Igazam lett, Lilly?

– Hát éppen azért! Akkor sem hittek nekem… hogy hogyan vágtam el a kezem... Majd most... A mesét, ahogy Debra mondta az előbb! … Jó, nem akarlak bántani, tudom hogy értetted – int oda tiltakozó barátnőjének. – Szóval tuti, hogy nem hinnék el... Kitaláció, vágnák a képembe. Még hogy hónapokon keresztül... meg hogy ilyennek képzeltem el! És hogy eddig minden próbán... csak most sikerült végigénekelnem... és mit ad Isten, pont ekkor, pont a bemutató koncerten! Úgyse hinnék, úgyse hiszik… bizonygathatom nekik napestig!

– Majd elolvassák a Heraldot... abban Sue leírt mindent! – derül fel a másik fekvőpadon elterült Debra Curtis.

– Jaj, édesem! Hogy lehetsz ilyen naiv? – nevet szomorúan a világsztár. – Mindenki tudja, hogy Sue a barátnőm... szinte testvérem! Ilyen alapon nekem is hihetnének.

– Majd befogják a szájukat, ha előkerül Sally! – bizakodik Alex Jordan, majd nagyot húz kedvenc ásványvízéből

– Ha előkerül a Kicsim! … Ha egyáltalán előkerül... – vált pityergősre a díva. 

– Megtaláljuk, ebben biztos lehetsz! – jelenti ki a „Kapitány” olyan határozottsággal, amellyel azelőtt a szakaszát vezette.

– Talán már az is elég, hogy olvassák a lapokat... ezeket a hülyeségeket, hogy megrendeztük... – magyarázza Miss Curtis, miközben elmélyülten dörzsöli a halántékát.

– Hát hogyne! Majd fogja ez a kis csajszi a telefont: „Halló, a főszerkesztőt kérem!” – akadékoskodik Lilly.

– Ezt imádom… a töretlen optimizmusodat – rója meg Miss Moore. – Mondjuk, a nagynénje vagy ki, aki vele volt... A nagynénje, ugye?

– Az – erősíti meg Debra, még mindig heverészve. – Meglepődnék, ha már eddig is nem jelentkeztek volna. Egyébként meg ki kell térni rá a sajtótájékoztatón, hogy szeretnél újra találkozni a kislánnyal. Aki hallja, adja át… meg ilyenek!

– Úgyis ez lesz a téma... – bólogat nagy bőszen Alex Jordan, közben a Heraldot böngészi. – Sue cikke egyébként baromi jó! Aki ebből nem ért…!

– Lesz olyan, édesem, nyugodj meg! – legyint egyet a díva.

– Akkor is jó, Sue érti a dolgát! Igaz, ezt eddig is tudtuk – brummogja a testőr. – Ő hiteles, a többi meg le van...

– Nincsenek le... mert azokat is milliók olvassák! Sokak egyedüli szellemi tápláléka, még ha nevetséges is, hogy szellemi – vitatkozik a „Kapitány”. – És sokan közülük is Lilly rajongói, tehát igenis fontos, hogy mit írnak...

– Annyit tudok tenni, hogy igyekszem meggyőző lenni – mondja a díva. – De nem is tudnék más lenni, hiszen ez az igazság. Ő az én Kicsim! Róla álmodtam... Hát nem őrület ez az egész?! – kérdi indulatosan. – Azon kell filóznom, hogyan tűnjön igaznak az igazság!

– Már rég nem az igazság a fontos, hanem az, hogy annak tűnjék! – bölcselkedik Debra. – Hogy el tudd adni!

– Szép új világ! – tör fel az énekesnőből.

– Ez van! Elmondod, ahogy Sue-nak... és várunk a csajszira. Ha pedig előkerül... Onnantól semmi sem kérdés! – jelenti ki határozottan a testőr.

– Biztos vannak szomszédaik... ha ők nem is mozdulnának, valaki csak beszól valamelyik csatornának... A mi feladatunk, hogy amennyire lehet, elébe menjünk a dolgoknak. Tehát a legfontosabb most a sajtótájékoztató, hogy megnyerd az újságírókat! – tér át a haditervre a „Kapitány”. – Mindenki kap egy dedikált CD-t, posztert, kiadunk egy írásos anyagot ezzel az egésszel kapcsolatban... És megkéred őket, hogy segítsenek.

– Szerintem is… ez nagyon fontos – csatlakozik Debra. – Bevonni őket... erre beindulnak!

– Édesem, bár a próféta beszélne belőled! – sóhajt ismét az énekesnő.

– Volt már rá példa – húzza ki magát a szőkeség, és feltápászkodik a fekvőpadról.

– És, mit mondjak? Mit akarok a Kicsimmel? – kérdi Lilly Marsh.

– Miért, mit akarhatnál? Gondolom, néha találkozni... meg ilyenek – tárja szét karját a „Kapitány”. – Esetleg támogatni... Ha már egyszer meghalt a mamija.

– Hát igen! – feleli a sztár. – Lehetőleg minél többet! Figyeltétek? – kiált fel meglepetten. – Maminak hívta az édesanyját, akárcsak én!

– Meg még néhány millióan... például a bátyám is... – reagál Debra Curtis. – Ha ilyenekből akarsz valamiféle lelki rokonságot levezetni...

– Magát a koncertet egyébként egyöntetűen dicsérik... Szuperlatívuszok... – vált témát a testőr. – Hogy mennyivel érettebb lettél, vadabb és finomabb... mikor, mit kívánnak a dalok!

– Igen! Ez is valami hasonló! – lelkendezik a „Kapitány”. – Hogy a művészi átélés magasiskolája...és hogy mennyire jót tett a kihagyás, mennyit profitáltál érzelmileg...

– Milyen érdekes megfogalmazása annak, hogy majdnem beledöglöttem, hogy az én Kicsim...

– Mindennek ára van, édesem – szól közbe Debra. – Ahhoz, hogy így át tudd élni... hogy így meg tudd jeleníteni a fájdalmat, az örömöt...

– Tennék én az átélésre, meg a művészi élményre... jó magasról, csak itt lenne az én Kicsim! Ha az lenne az ára, hogy nem léphetek többé színpadra... mit számítana bármi is, csak a Kicsim...!

– Aztán egyszer mégiscsak hiányozna a pódium, a stúdió... a zenészek... az egész balhé! Persze tiszta sor... ha választani kellene: vagy ez, vagy az, naná hogy...! – teszi hozzá gyorsan Debra.

– Tessék, ez is! – emeli fel az egyik lapot Alex Jordan. – „Soha nem látott drámai erő a Kicsim előadása során!” ... Őt például, a cikk szerzőjét, egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy mi történt a szám után. Azt írja: „Lilly Marsh előadása olyan élményt jelentett, amilyennel popszínpadon még nem találkoztam.” A többi mellékes!

– Neki! – vágja rá a sztár. – Nekem meg az a sokkal fontosabb!

– Vagy ez itt, ni! A dobszólóval kapcsolatban... hogy sokáig azt hitte, trükk az egész, hogy Marky a háttérben...

– De aranyos! – mondja mérgesen Lilly Marsh.

– Nem rosszindulattal írja... csak a meglepetés – bizonygatja  a testőr. – Teljesen elkápráztattad... mint ahogy a zongorajátékoddal is, ahogy itt a végén írja. És hogy miért csak most, szóval, hogy eddig miért nem...?

– Hahaha... de jópofa! – nevet egy nagyot a „Kapitány”, amivel jócskán meglepi a társaságot. – Igaz, nem derül ki, hogy nő vagy pasi a szerző, de arról szövegel itt, hogy kifejezetten erotikus hatással voltál rá, ahogy doboltál...

– Szóval élvezte az előadást! – kacag egyet Lilly Marsh is. – Azt nem részletezi, hogy még csak az előjáték voltam neki, vagy már az orgazmus?

– Annyira nem avat be bennünket a privát szférájába! – nevet újra a „Kapitány”.

– Itt viszont arról van szó, hogy minden bizonnyal ez volt a pályád csúcsa! – olvassa örömmel Miss Curtis.

– El is temet mindjárt, vagy csak a szakmából ír le? – kérdi a sztár gonoszkodva.

– Hooogy? – bámul barátnőjére Debra. A meglepetéstől tátva maradt a szája.

– Honnan a nyavalyából tudja, hogy holnap nem leszek még jobb? Akár sokkal jobb!

– Hát mondjuk abból, hogy holnap nincs koncerted! – feleli a szőke lány. – Egyébként meg jó értelemben... és itt van, hogy eddigi pályád csúcsa... csak az „eddigi”-t lehagytam. Úgy hogy amnesztiát kérek...

– Tőle, drágám... ne tőlem! – vigyorog a művésznő.

– Ez is érdekes, itt! – szólal meg ismét Alex Jordan. – Az új számokról ír, hogy mennyire más a stílusuk, mint a régieknek... Meg hogy szerinte jobban illenek hozzád, mintha most ismernénk meg, ki is az a Lilly Marsh!

– Na... – figyel fel a díva. – És...?

– A szövegekre... Hol is van? Igen, itt! Hogy ezek a szövegek is kellettek ahhoz, hogy megmutathasd a drámai vénádat! Arrébb meg, hogy végre nem az untig ismert panelekből építkezett a szövegíró.

– Ez is dicsér itt! – büszkélkedik a „Kapitány”. – Azt írja, hogy végre egy lemez, amely nemcsak azért új, mert most jelenik meg, hanem mert mind a zene, mind a szöveg valódi újdonságot jelent... És hogy ezeknek köszönhetően te is új hangon szólalhatsz meg!

– És még nem is tudják, hogy a zenét is meg a szöveget is te írtad!

– Igaza van Alexnek! – helyesel Jane. – Képzeljétek, mekkora lesz a meglepetés holnap, amikor kézbe veszik a CD-t... akkor derül ki, hogy valamennyi dal szerzője... ez az őrült tyúk! Lilly – fordul a dívához – akkorát néznek majd...

– Leesik az álluk! – bólint a testőr. – Az tuti!

– Pedig még a klipet is én csinálom!

– Tessék?

– Jól hallottad, Jane! Én rendezem a klipet! Az éjjel összeállt bennem! – magyarázza Lilly Marsh ellentmondást nem tűrően.

– Voltaképpen megértem! Most, hogy Sally...

– Nem, nem a Kicsimből! Az most túl direkt lenne... Már így is támadnak, éppen emiatt támadnak... Hallottad... szappanopera?!

– Igaz... igazad van! De hát akkor?

– A szerető szavak... – feleli a díva könnyes szemmel. – A tiétek... amit nem tudok eléggé megköszönni...

– Ó, Lilly! – mondják szinte egyszerre, és már ölelik, csókolják... Még Alex szemében is megjelenik egy könnycsepp.

– Meg mindenkié, akik szeretnek... Tehát a Szerető szavak... És megtudom csinálni… annyi forgatáson voltam már... Steve is adott, evidens, hogy ő lesz az operatőr... és hozza a csapatát. Nem lesz gond!

– Én bízom benned! – mondja a menedzser.

– Valamennyien bízunk benned! – teszi hozzá nyomatékkal Debra Curtis.

– És a sajtótájékoztató, hogy a mai napnál maradjunk... – érdeklődik a „Kapitány”. Lilly kérdő tekintetét látva folytatja: – Foglalkozzunk ezekkel a cikkekkel?

– Nem, dehogy! … Minek! Írtak, amit írtak... Vagy nem így gondolod?

– Oké, Lilly! Szerintem sem érdemes! Csak olaj lenne a tűzre...

– Arra gondoltam – kezd bele az énekesnő –, en bloc megköszönöm, hogy foglalkoztak a koncerttel, és hogy sajnálom, amiért tegnap nem tudtam a rendelkezésükre állni, pedig szerettem volna elmondani az igazat, de annyira felkavart az élmény... És hogy biztos vagyok benne, megértik...

– Meg hogy a segítségüket kéred... hogy Sallyt... – egészíti ki a Debra.

– Persze, a legfontosabb, hogy a Kicsim! Sally... és hogy számítok rájuk!

– És a doki? – kérdi a „Kapitány”.

– Mit mondok a dokinak? … Hogy jön ez ide? – csodálkozik a díva.

– Nem neki, róla! A médiának!

– Ugyan, Jane! Miért gondolod, hogy...

– Ugyan, Lilly! Miért gondolod, hogy nem?! ... Ha a reptérig nem is volt gyanús a dolog, akkor...

– Ott se történt semmi!

– Csak ne panaszkodj! – neveti el magát a „Kapitány”. – Az újságírókat meg ismered: ha az egyszeregyet nem is tudják... a felsőbb matematika az erősségük... a „kombinatorikára” gondolok! Nem kell nekik semmi, hogy kombináljanak... És te pont azt mondtad, hogy semmi! Na, ebből lesz csak a valami!

– Hát elmondom, hogy a kezelőorvosom!

– Jót fognak nevetni, de nem érik be ennyivel!

– Ugyan, Jane! Azt mégse mondhatom, hogy isteni az ágyban!

– Szegénykém... hát nem? Akkor meg mit veszkődsz utána?

– Na, mész ám a...! – replikázik a sztár, de az általános derültség elnyomja a hangját.

– Én nem, de te igen! Mármint Jameshez... ha jól tévedek. Az este még legalábbis...

– Kötözésre!

– Ezt zabálni fogják az újságírók! Megjegyzem talán megfontolandó... az ilyen perverziók és az imidzsed...

– ???

– Hát hogy kötözve... ez egy kicsit vad! Bár lehet, hogy én vagyok maradi! – röhigcsél Miss Moore.

– Flúgos vagy, drágám!

– A bőség zavara... azt se tudják majd, miről írjanak: Sally, az új lemez, hogy te vagy minden dal szerzője, az új pasid...

– Bemutatnád, édesem? – néz cinikus mosollyal Debrára.

– Azt hittem, te ismered jobban... ahogy áradoztál róla... Jó, szóval csak szimpátia! – teszi hozzá azonnal a szőke lány.

– Azt hittem, hogy már kitárgyaltuk Jamest! – igyekszik rövidre zárni a témát a díva. – Bármit is gondolnak meg gondoltok... csak annyit tudok mondani, hogy a kezelőorvosom, meg hogy szimpatikus... jó vele dumálni. Az elsőt mondom az újságíróknak! – szögezi le nyomatékkal. – Aztán, ha több lesz, majd szólok. Nektek is, nekik is. Kire mennyi tartozik!

– Bocs, Lilly! Meddig jutottál... hol tartasz? Az edzésre gondolok… – vált ismét témát a testőr. – Látom, már Trevor is jön... Szóval kellek?

– Persze! Még éppen csak megmozgattam magam! Jane meg még bele sem kezdett!

– Oké, lányok, akkor munkára! – rikkant jókedvvel az óriás, miközben tapsol kettőt-hármat. – Egy-kettő, mintha élnénk! Helló, Trevor! Még nem maradtál le semmiről... A hölgyek ragaszkodtak a jelenlétedhez.

– Helló mindenkinek! – feleli, és küld is egy mosolyt mindenki felé. – Ha nagy lesz... – tüsszent egy hatalmasat –, meghálálom!

Szinte vezényszóra robban ki a nevetés a nőkből.

– Haha... ha nagy lesz... meghálálod! – Debra szinte fuldoklik. – És ha mi a kicsivel is beérjüüük...

– Mármint hálával! – teszi hozzá Lilly Marsh, aztán önfeledten kacag ő is tovább.

– Elpirult, nézzétek... elpirult! – sikítja a „Kapitány”.

– De édes, olyan kisfiús, mint James! – lelkendezik a díva.

– Pillanat, egy pillanat... A pirulás... szóval az miattatok... hogy milyen szemérmetlenek vagytok...

– Na neee, mi csak megértően fogadtuk a vallomásodat... hogy exkuzáltad magad, hogy egyelőre... de majd, ha nagy lesz... Végre egy pasi, aki nem azzal henceg... – gonoszkodik a menedzser. – Talán éppen az őszinteséged miatt szeretünk?!

– Alex – szól oda Trevor a másik testőrnek –, hajtsuk ki belőlük a lekötetlen vegyértékeket!

– Hashajtóról már hallottam, de ez a vegyi érték... vagy mi a túró... Mi a túró?

– Múltkor olvastam... a libidó kémiája...

– Atyavilág! – hülyéskedik Debra. – Én mindig gyenge voltam kémiából!

– És még hányan… rajtad kívül is! – röhögi el magát Alex Jordan. – Mesélni tudnék róla, hogy mennyi problémát jelent ez nekünk, szegény férfiaknak!

– Ó, hát hogyne... ti bezzeg mindig is lelkesedtetek a kémiáért... – gúnyolódik a „Kapitány”.

– Én például már kiskoromban is kísérleteztem!

– Meg még most is, kedves Alex! És még hányan… rajtad kívül is! – vág vissza Debra. – Mesélni tudnék róla, hogy mennyi problémát jelent ez nekünk, szegény nőknek!

– Ez övön aluli volt!

– Hát, ha egyszer ott hordjátok! Na... nem a kémiaszertárra gondolok!

– Mondtam már, hogy csak nőkkel ne kezdjen az ember...?

– Kísérletezni! Ezt elfelejtetted hozzátenni! – adja meg a kegyelemdöfést a szőke lány.

– Feladom, drágáim! – vigyorog Alex Jordan, és valóban felemeli a karjait. – Trevor nevében is! – teszi hozzá. – Különben lekéssük Jamest!

– Mit késünk le? Ki szervezett itt csoportos kirándulást a tudtom nélkül? – adja az értetlent a művésznő.

– Senki, de ennek ellenére több újságíró lesz a kórházban, mint sebész, arra mérget vehetsz!

– Sajnos magam is attól tartok! – ismeri el a díva. – Talán jobb lenne, ha el se... De nem, hiszen a kötözés...

– Bizony, bizony a kötözés... – utánozza Debra.

– Debraaa! – bosszankodik Lilly Marsh, majd hangot vált: – Most már bevallhatom, csak azért akarok bevágódni Jamesnél, hogy ingyen bevarrja a szádat!

– Hová akarod bevarratni? – kérdi ártatlan szemekkel Trevor Raney.

– Naaa, nekem annyi! – kap a fejéhez az énekesnő. – Menjünk edzeni... tényleg az a legjobb, amit tehetünk!

* * *

Kicsim – Előszó helyett

Kicsim – első rész

Kicsim – második rész

Kicsim – harmadik rész

Kicsim – negyedik rész

Kicsim – ötödik rész

Kicsim – hatodik rész