„Handjob” – a pornóoldalakon így nevezik (ezért az angol cím), de igazából mégsem az volt… (Ezért a cím idézőjelei.) Nem azért nem az volt, mert még kisgyerekek voltunk, és így természetesen semmilyen szexuális indítéka nem volt, nem is lehetett a dolognak. Csupán szimpla játékkal kezdődő kíváncsiság, amit utána ismét játék követett. Mi, lányok, hárman voltunk – három kis grácia, hogy azt ne mondjam: angyal. (De angyaliak, az kétségtelen. Bocsi!)
A „pasink” meg egyedül – állandó játszótársunk, az egyetlen fiú a házban, amelyikben laktam. Szóval állandóan együtt lógtunk, télen-nyáron… Volt egy kedvenc játszó-búvóhelyünk… papás-mamásnak meg doktorosnak. Utóbbi „fajult” egyszer „Megmutatom a kukimat, ha megmutatjátok a punitokat!” „erkölcsi fertővé”. Na persze, azok az exhibicionista és kíváncsi férfiak!
Meglepett a barterajánlat (amit akkor meg sem próbáltam nevesíteni), de visszaemlékezve azt kell mondanom, azonnal rávágtam az igent. Annak ellenére, hogy addig sosem éreztem égő vágyat, hogy megnézzem a kukiját, vagy bárkiét is. A másik két kis grácia is rögtön bólintott, így aztán egyszerre kerültek le a bugyik és az alsógatyesz. És kezdetét vette az ismerkedés.
A szomszédfiú tudat alatt már akkor nőgyógyásznak készülhetett, mert szinte belénk bújt, helyesebben a pinácskánkba. Aztán mi szemrevételeztük a kukiját, ő pedig büszkén állta kíváncsi tekintetünket.
„Apukámnak sokkal nagyobb van, meg az övé szőrös is!” – mondta magyarázóan, én pedig megpróbáltam elképzelni a fütyijét nagyban és szőrösen.
„Apukám azt is mondta, hogy az enyém is olyan nagy lesz… meg majd szőrös is. Amikor nőni kezd a bajszom, akkor a kukim is kiszőrösödik, és akkor már fasz lesz, igen!” – fűzte hozzá, és kihúzta magát, mintha már az lenne, ami egyelőre csak kuki. „És le is tudom húzni a… a… az izéjét, na!” – mondta, és már húzta is. Mi pedig megcsodáltuk a rafinált szerszámot.
Nem tudom, hogy melyikünk tekintetéből olvasta ki a ki nem mondott vágyat – ami talán még előttünk is rejtve volt –, felajánlotta, hogy mi is kipróbálhatjuk a huzigálást. Így került először egy jövendőbeli fasz (akkor még csak kuki) a kezembe.
Ami mintha nőtt volna az óta, hogy megszabadult az alsónadrágtól! Nem csak nekem tűnt fel a változás, mert Ica meg is jegyezte: „Ha ez ilyen gyorsan nő, akkor nemsokára akkora lesz, mint az apukádé!”
Mint kiderült, azért nem megy az olyan gyorsan: „Áááá, dehogy, majd visszamegy meg össze… néha így megnő és kemény is lesz… igen. Anyukám egyszer azt mondta, amikor fürdetett, hogy: »Áll már a micsodád, fiacskám!«”
És tényleg, mert állt is neki, aztán meg összement, aztán megint… mert egy darabig eljátszadoztunk vele. Mi, a kis ribi-angyalok.
Ennyi volt, soha többet nem foglalkoztunk a kukijával, ahogy – mondjuk – a fülével sem.
Egyszer még, amikor azon tanakodtunk, hogy mit játsszunk, bedobta: „Nem akartok kukizni?”
Nem akartunk, megmondtuk kereken. Nem volt semmi olyan nőies(!), hogy „Most nem, mert fáj a fejem…”
Ő viszont már férfiasan(!) viselte az elutasítást: durcásan elvonult, és egy darabig egyedül játszott. Talán egyedül „kukizgatott”.
Igazából nem tudom, mert én a két másik ribi-angyallal fodrászosat kezdtem játszani…
