„A pornódat izéld!” – Na, ezt a mondatot nem ajánlom, kedves nőtársam. Mármint hogy így űzd el végleg a párodat, aki már amúgy is pornóoldalakon keresi mindazt, amit tőled immáron nem kap(hat) meg. Akkor sem, ha talán mégis… ha lenne is már benned hajlandóság… mert ő már nem így érzi. Széles sávon csatlakozik az internet a farkára, ő pedig „1000 Mbps sebességgel” ejakulál… lelkileg is… és korántsem virtuálisan.

Ha Renoir – ahogy vallotta – a farkával festett, akkor a pornót bámuló férfi a faszával néz. Helyesebben az agyának a farki részével… Mert bizony az agyunk a legfontosabb nemi szervünk, hiszen abban találhatók azok a genetikailag kódolt parancsok és érzelmi alapú emlékeink (gondolataink, érzéseink… az ezekhez kapcsolódó vágyak, késztetések, traumák…), amelyek vezérelnek bennünket.

A férfiakat is: a valódi vagy a virtuális pinába! És bár vallom, hogy utóbbi nem pótolhatja az előbbit… sokaknak csak az marad.

Óriási hiba, ha valaki csak a férjét, pasiját hibáztatja, hogy a földi mennyország helyett – amit korábban ő jelentett számára! –, a virtuálist választja. Na jó, ez így nem igaz, merthogy éppen a földi pokol helyett választja, ahelyett a földi pokol helyett, amivé a korábbi földi mennyországot tettétek. Igen, sokszor közösen.

A felkeltett érdeklődéssel kezdődik… mert a pornót ma már nem lehet kikerülni. Hogy nem kattintasz oda? És? Elkezdesz nézni egy filmet, akár egy olyan magasztosan meg sztratoszférikusan művészit, és egyszer csak… Persze semmi pornó-öncélúság, csak „adekvát művészi kifejezés”. Egyébként olyan is van… meg olyan is, hogy rejszol egyet a rendező úr… (vagy a rendezőasszony masztizik, mert ilyen is van). Bernardo Bertolucci őskövület filmjében (1900 – Novecento) például a bájos Stefania Casini kapja kézbe a „kölyök” Robert De Niro és Gerard Depardieu farkát, hogy a nézők is jobban megragadhassák a művészi lényeget. (Ahogy a képen láthatod.) A pornóoldalakon ez egyébként handjob kategória – és ott anélkül verik ki, hogy a kedves néző fejébe akarnának beleverni valami kurva mag(v)as mondanivalót.

Szóval az érdeklődéssel kezdődik… „Hadd lám, mi is az a…!” Aztán könnyen lehet, hogy az érdeklődés nem ismer határokat. Vajon hányadik „Hadd lám!” után számít már függőségnek?

Szerintem addig érdeklődés, amíg a virtuális nem helyettesíti a valódi pinát. Addig, amíg a párod nem online él szexuális életet, ahelyett, hogy veled tenné. Az még csak hagyján, ha kedvet kap tőle… bár az se nagy élvezet, ha virtuális Gizitől görcsbe merevedett fasszal közelít feléd! (Hogy legalább nem Viagrával? Miért, már ott tartotok? [Bocs!] És ez mitől jobb? [Nem orvosi értelemben.])

A miérteket kutatva nyilvánvaló, hogy pornónézés közben a férfi teljesen ura(!) a helyzetnek: sosem kicsi a fasza, és sohasem mond csődöt, nincs korai magömlése, nem ügyetlenkedik… nincs félelem, hogy kicsi, meg hogy korán… Nincs szemrehányás se, hogy: „Már megint nem találod, hogy hová… én rakjam be helyetted magamnak?!”; „Máriiis? De hiszen most dugtad be!”; „És éééén????”; „Mi van, már a nyelveddel is impotens vagy?” Vagy hogy: „Húzd már arrébb a fejed, nem látom a búrádtól a filmet!”; „Ébressz majd fel, ha elmentél… hogy én is elmehessek… lezuhanyozni!”

A pornó a férfi minden vágyára – a pornó által gerjesztettekre(!) is – kielégülést kínál és nyújt. Pornót nézve a totál puhapöcs is sorozatlövő alfahímnek érzi magát, még akkor is, ha egyébként analfa(sz)béta is a szexhez. „Naaa!” – mondja büszkén, és nézi a csajt a monitoron, aki hálás szemmel pillog rá. „Jól megadtam neki!” – mondja, és úgy dagad a melle, mint a farka az imént. Aztán hirtelen megtörik a varázslat. Mert:

„Meddig vered még a faszod annak a kurva gépnek, Jenő?! Gyere már!” – hallja az asszonyt a hálószobából.

Hát, ha erre nem áll fel!

De feláll… mármint a Jenő(!), és reménytelenül csüngő pöccsel besomfordál a hitvesi ágyba.

Kedves nőtársam, baj van, ha nem tudsz versenyezni a virtuális ribikkel. Veled van baj… vagy/és a „Jenővel”, mert azt sem felejthetjük el, hogy vannak dolgok, amikben nem kell versenyezni! Igen, nyugodtan meg lehet mondani a „Jenőnek”, például hogy: „A gépednek verd be hátulról!” Vagy ha már minden élmény kevés neki: „Ott a konnektor… a méreted is stimmel!” De nem, ezt inkább ne! Mert önérzet is van a világon – nem a konnektoréra gondolok!

Mert a virtuális luvnyákkal mindent meg lehet csinálni, amit nekünk nem kötelező megengednünk! Hiszen azért talán mi is számítunk, mert a muffunk nem elsődlegesen fasztok. Nem bizony! Először is a saját örömforrásunk (és csak utána jön a drága, ott a fasza másik végén). Ezt hívják úgy, hogy egészséges önzés!