1., Már igazat hazudtak egymásnak.

2., Egyre távolabbinak érezte a közelségét.

3., Előbb a felesége kedvébe’ járt, később a kocsmába.

„Handjob” – a pornóoldalakon így nevezik (ezért az angol cím), de igazából mégsem az volt… (Ezért a cím idézőjelei.) Nem azért nem az volt, mert még kisgyerekek voltunk, és így természetesen semmilyen szexuális indítéka nem volt, nem is lehetett a dolognak. Csupán szimpla játékkal kezdődő kíváncsiság, amit utána ismét játék követett. Mi, lányok, hárman voltunk – három kis grácia, hogy azt ne mondjam: angyal. (De angyaliak, az kétségtelen. Bocsi!)

Nők ütik-vágják, rúgják egymást véresre, ájultra… Nem számít, hogy a másik már a földön fekszik tehetetlenül, sőt: gyerünk rá(!), ököllel a fejét(!)… amíg a bíró engedi. A közönség tombol… a hangulat óriási, a bevétel szintén, úgy tűnik, egyenes arányban a vérrel. Nem ajánlom, hogy megnézd a poszt alatti videót, csak azért szúrom be, hogy ha ellenőrizni akarod, amit írok, megtehesd.

Hát akkor lássuk, eljött-e mindenki! – kiáltja a körülötte állóknak a díva, amikor végigsüvít a Madison Square Gardenen a műsorközlő hangja: – Hölgyeim és uraimmm… a színpadon Miss Lilly Maaaaaaaaaaarsssssssssh!

Olyan tomboló taps és éljenzés fogadja a sztárt, mintha a tizedik ráadás után lenne. Lilly jellegzetes, kissé talán táncolós léptekkel megy a színpad elejéig. Tündöklő mosolya a kivetítőről azonnal utat talál a szívekbe. A szokásos mozdulattal megrázza megzabolázhatatlan hajkoronáját, szeme ragyog a boldogságtól.

1., Még hogy a tenyerén hordoz… az ágyig!

2., Szemére vetette, hogy másra is szemet vetett.

3., Egy pillanat alatt beleszeretett… egy pillanatra.

„Egyszerűen imádom a szexet… nekem az az oxigén…” – szokta mondani Dóri barátnőm. … „Ez van, tagadjam le, vagy fojtsam el? Még ha képes is lennék rá… na, nehogy mááár! … Különben meg tehetek én róla, hogy mindegyik alfahímről kiderül, hogy ezért vagy azért nem okés? … Aztán kell egy új… kell, és kész!” Hát most megkapta… „Hetedik mennyország!”

Waris Dirie-t, neve szerint is a sivatag csodálatos szépségű virágát látod a képen. Azt a világhíres egykori szupermodellt, aki mozgósító erejű vallomásával – miszerint gyermekként ő is átesett a barbár „nővé avatási” szertartáson – felemelte szavát a kislányok „körülmetélése”, valójában megcsonkítása ellen. Waris Dirie ma is vezető harcosa a mozgalomnak, amely igyekszik minden lehetséges eszközzel elejét venni az újabb tragédiáknak. Igen, tragédiáknak, hiszen a női nemi szerv megcsonkítása (FGM – Female Genital Mutilation) önmagában is tragédia, hát még az, hogy sok kislány nem is éli túl!

Mottónak azt írnám, hogy színészkedésért sosem adnak Oscar-díjat. Erről azonban majd később, kezdjük az elején – lássuk a történetet! Akkor szakítottak, amikor egyszer végre jó volt neki. Illetve mindjárt háromszor is… vagyis majdnem háromszor, mert az a hülye leállt, mielőtt harmadszor is… „Nekem te ne játszd meg… vagyis el, hogy…! Azért se, mert azonnal észreveszem!” Utóbbit akkor mondta, amikor már a gatyáját húzta. Belőle pedig kitört a röhögés, hogy pont most, amikor végre nem kellett megjátszania…!

– Mehetünk, Hercegnőm? – kérdi Alex, miután megigazította a helyét a kocsiban. – Ne rúgjunk ki a hámból? Nem kérsz egy üveggel? – fordul a díva felé kedvenc ásványvízével.

– Ó, Alex... miért van az, hogy... – de nem tudja befejezni.

– Fogalmam sincs. Csak az idő tudja a választ. De most még ő sem! ... Hajtsd ide a fejed, Hercegnőm! – bíztatja a testőr, majd óvatosan letörli az énekesnő arcán végigszaladó könnycseppet.