Sigmund Freud szerint rettenetes élmény a kislányoknak (csak nem saját tapasztalat, még kislány korából?), amikor rádöbbennek, hogy nekik nincs fütyijük… hogy a vélt okokról már ne is beszéljünk. Talán tizennégy éves lehettem, amikor először szembesültem a péniszirigységgel. Nem, nem az érzéssel, hanem olvasva… mint Sigmund Freud elméletének egyik kulcsfogalmával. Mit mondjak, meglepett. Alapvetően azért, mert mint írtam, nem találkoztam ezzel az érzéssel, holott a korszakos szaktekintély szerint már kellett volna, mi több, egy életre belém kellett volna ivódnia a rettenetes élménynek, hogy még ma is mérgezze a lelkemet. (Traumatizáció meg ilyesmi.)

Szóval nálam szerencsére elmaradt ez a megrázkódtatás. Erre persze bármelyik freudista azt mondaná, hogy csak úgy hiszem, és éppen ellenkezőleg, akkora volt a megrázkódtatásom, hogy tudatalattim Mariana-árka alá ástam el… (de még azt is, hogy oda ástam el). Magyarán: minél inkább úgy érzem, hogy nem, annál inkább igen, csak annál mélyebbre süllyesztettem.

Ügyes! – mondhatná erre bárki (aki nem freudista). Én mondom is. Egyrészt a saját tapasztalatom – azaz nem-tapasztalatom! – alapján (hogy nem tapasztaltam magamon). Másrészt azért, mert egyes tudósok is tagadják a péniszirigységet és következményeit (amelyek persze nem is lehetnek, ha ugyebár péniszirigység sincs). Talán nem csak azért, mert maguk sem tapasztalták…

Holott tapasztalhatták volna, mert létezik!

Igaz, nem úgy, ahogy a nagy iskolateremtő megálmodta… és amin mindig jót derülök – nyilván együgyűségem okán –, amikor hallok vagy olvasok róla. Mint a minap is.

Szóval a péniszirigység igenis létezik, csak nem úgy… Hogy akkor hogy? Először is megjegyzem, most sem a saját tapasztalatomra hivatkozom, hanem olvasott és hallott esetekre. Azonban könnyen belátható, hogy bizony létezik. Annyira létezik, hogy két fajtája is van!

Vegyük az elsőt! A hollywoodi sztárok életét kicsit is ismerők előtt nem titok, hogy hány nő irigyelte – köztük világsztárok is – Frank Sinatra vagy Warren Beatty péniszét. Mármint azoktól, akik éppen örömüket lelték bennük… illetve abban, hogy bennük… hogy őket tüntették ki kegyeikkel a legendás intimméretű szupercsődörök. (Magamon ezt sem tapasztaltam: sosem irigyeltem mások kicsodáinak micsodáját.) Ugye, mondtam, hogy könnyen belátható? Tehát igenis létezik a nők körében is a péniszirigység!

Talán megleptelek az előbbi mondatban található „is”-sel. Igen, bizony azt jelenti, hogy a férfiaknál is létezik a péniszirigység – mi több, sokkal gyakoribb, mint a nőknél. És sokan igencsak megszenvedik… aztán pszichológusnál, pszichiáternél keresnek „orvosságot”, igaz, attól még nem nő meg! Merthogy a méret a lényeg! Mármint a péniszirigység lényege(!): a kis méret… vagy a még kisebb – meg a nagyobb és a még nagyobb, amit szeretnének (és amit remélve plasztikai sebészhez fordulnak). Tehát a férfi péniszirigység lényege, hogy más péniszét irigylik, már persze akkor, ha az nagyobb az övékénél. Bizony sok férfi irigykedve nézi a méretes hímtagjukkal páváskodó farokhuszárokat… miközben persze nemcsak irigységüket igyekeznek leplezni, hanem fütyicskéjüket is. De akár normálméretű péniszüket is, amit csenevésznek éreznek a daliás lőcsök mellett. Amelyek tulajdonosai között szintén vannak olyanok, akik péniszirigységtől szenvednek. Hoppácska! De nem, nem még nagyobbat akarnak (persze olyanok is akadnak, de most nem róluk van szó). Nem bizony, hanem azokról, akik irigykedve nézik a kisebb farkú férfiakat, akik szerényebb intim méreteikkel nem riasztják el szívük választottját attól, hogy magába fogadja azt, amit Freud szerint annyira irigyel.

És ha már ismét a nőket említettem, még egy gondolat a Freud-féle női péniszirigységről: Azt a péniszt kellene irigyelnünk – csak hogy megfeleljünk a mester teóriájának –, ami ennyi gondot okoz a „szerencsés” férfiaknak? Nem elég nagy – túl nagy; nem elég vastag – túl vastag; nem áll fel vagy nem akkor, amikor kellene… és nem addig, ameddig kellene… Vagy már hétfőn csütörtököt mond (ahogy akár a hét többi napján is).

Hát irigyelje Freud, ha annyira akarja!

 * * *

Utóirat helyett: Freud feltehetően nem találkozott azzal a viccel, amelyikben egy kislány sírva kérdezi anyukájától, hogy neki miért nincs olyan fütyiizéje, mint a fiúknak. Édesanyja nevetve vigasztalja: Ugyan, drágám, száz olyat is kaphatsz majd azért, amid neked van ott lent!