Lilly Marsh éppen csak egy kevéske sminket tett fel, amit aztán Debra Curtis igazított ki, aki egyébként olyan odaadással segédkezett a sztár öltözködésénél, mintha az esküvőjére készülődne. A vékony vörös bőrnadrágja és a Sue-tól kapott indiai blúz mellett döntött a díva, amelyhez szintén vörös bőrből készült mellényt választott. Haját először összefogta, de barátnője tanácsára végül is kibontotta.
A pornóipar is felfedezte, és MILF-eknek keresztelte, miközben kurrens termékké tette (biznisz-alapú szexualizáció!), azokat az érett asszonyokat, akikből tüzes NŐIESSÉG árad, amit – szemmel láthatóan – önmaguk is élveznek, ahogy a férfiakra, fiúkra gyakorolt hatását is! Az angol betűszó szalonképes fordításban annyit tesz, hogy olyan anyák (anyakorú nők), akiket a férfiak, fiúk szíves örömest elkapnának egy fordulóra (aztán még egyre, meg még…). Ennél már csak annak örülnének jobban, ha a MILF-ek kapnák el őket. Merthogy a MILF-ekből ez is sugárzik.
1.,
– Tudom, hogy megcsaltál! – vágja férje fejéhez az asszony.
– Akkor miért kérdezed már egy órája?
2.,
– Nem tudnálak megcsalni – mondja a férfi a nőnek.
– Jézusom, impotens vagy?
„A pornódat izéld!” – Na, ezt a mondatot nem ajánlom, kedves nőtársam. Mármint hogy így űzd el végleg a párodat, aki már amúgy is pornóoldalakon keresi mindazt, amit tőled immáron nem kap(hat) meg. Akkor sem, ha talán mégis… ha lenne is már benned hajlandóság… mert ő már nem így érzi. Széles sávon csatlakozik az internet a farkára, ő pedig „1000 Mbps sebességgel” ejakulál… lelkileg is… és korántsem virtuálisan.
Alex Jordan nagy halom újsággal a kezében meg a hóna alatt érkezik a villa edzőtermébe. Még be se lép szinte, amikor Lilly, Debra és Jane ráveti magát.
– Na, mi újság? – kérdi izgatottan a díva, miközben csatakos haját törölgeti. Magára kapja köpenyét, és leül az egyik fekvőpadra.
1., Már igazat hazudtak egymásnak.
2., Egyre távolabbinak érezte a közelségét.
3., Előbb a felesége kedvébe’ járt, később a kocsmába.
„Handjob” – a pornóoldalakon így nevezik (ezért az angol cím), de igazából mégsem az volt… (Ezért a cím idézőjelei.) Nem azért nem az volt, mert még kisgyerekek voltunk, és így természetesen semmilyen szexuális indítéka nem volt, nem is lehetett a dolognak. Csupán szimpla játékkal kezdődő kíváncsiság, amit utána ismét játék követett. Mi, lányok, hárman voltunk – három kis grácia, hogy azt ne mondjam: angyal. (De angyaliak, az kétségtelen. Bocsi!)
Nők ütik-vágják, rúgják egymást véresre, ájultra… Nem számít, hogy a másik már a földön fekszik tehetetlenül, sőt: gyerünk rá(!), ököllel a fejét(!)… amíg a bíró engedi. A közönség tombol… a hangulat óriási, a bevétel szintén, úgy tűnik, egyenes arányban a vérrel. Nem ajánlom, hogy megnézd a poszt alatti videót, csak azért szúrom be, hogy ha ellenőrizni akarod, amit írok, megtehesd.